2019. január 16. szerda
Kapcsolat |  Térkép oldal |  Keresd
Kezdőlap » Jelek » Próféciák
Vassula magyarázata a jövendölésekről

Ebben a cikkben azokra a jövendölésekre szeretnék rámutatni, melyekben Isten bűnbánatra és szeretetre szólít fel minket, azokra a jövendölésekre, melyek az Amerikai Egyesült Államokban katasztrófát szenvedett két toronyra és a mostani ázsiai cunamira vonatkoznak, mely utóbbi százezrek életét követelte, főleg ártatlan gyermekekét. Biztos vagyok abban, hogy mindnyájan imádkoztok a túlélőkért és mindnyájan részt vettetek az adományozásban templomaitokban. Borzalmas látni a különböző országokban élő emberek fájdalmát és szenvedését, akik egyik percről a másikra elvesztették szeretteiket, különösen, ha azok gyermekek voltak! Ugyanakkor megrendülve kísérhetünk figyelemmel több csodát is, mint például a vízen sodródó matracot egy húsznapos csecsemővel vagy a megtalált svéd kisfiú esetét, és más hasonló csodás eseményt.

Talán ez a nem mindennapi esemény megértette egyesekkel, hogy milyen kicsik vagyunk Isten előtt, hogy életünk mennyire Istentől függ és nem mitőlünk. Isten segítsége nélkül semmit sem tehetünk. Sajnos, amikor ilyen nagyságrendű katasztrófa történik, amely ártatlan életeket is követel, mindig vannak olyanok, akik rögtön az Istent hibáztatják, és nem a bűnös emberiséget. Sokaknak csak ilyen alkalommal jut eszükbe Isten, dühösen emlegetik, amivel még jobban megbántják Őt. Az is előfordul, hogy a fájdalom és a szomorúság olyan dolgokat mondat az emberrel, amit nem is akart mondani. Imádkozzunk ezekért a megtört szívűekért, hogy vigasztalja meg őket az Úr!

Amikor egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy miért kell a jó embereknek és a gyerekeknek szenvedniük, sőt meg is halniuk, megkérdeztem Urunkat, és Ő így válaszolt: "Ha meghaltok, az a ti hitehagyásotok miatt van", ami azt jelenti, hogy mi hozzuk magunkra a szenvedéseket. Gonoszságunknál fogva önrombolók vagyunk, még a természetet is magunk ellen fordítjuk. Teréz anya - amikor ugyanezt kérdezték tőle -, azt válaszolta, hogy a jó emberek és az ártatlan gyerekek azért halnak meg, mert ők már készek arra, hogy belépjenek Isten Országába. A Szentírásban Krisztus ezt a magyarázatot adja: (Lk 13, 1-5):

"Épp jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette. Erre ezt mondta: "Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind. Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan."

Amikor Isten szól, mint az Igaz Élet Istenben üzenetekben is, azt azért teszi, hogy tanácsokat adjon a híveinek és közel vonja őket a Szívéhez. Amikor Isten szól, nekünk meg kell Őt hallgatnunk, és tisztelnünk kell, amit mond. Amikor Isten szól, azért szól, hogy jobbá tegyen és megvigasztaljon minket. Isten szól, nekünk pedig meg kell hajtanunk konok fejünket és meg kell Őt hallgatnunk, akár tetszik, akár nem. A hitetlenség gyökere a gőg, amely nem akar meghallgatni. Isten, mint atya, aki a mi Atyánk, megfedd lázadásunkért és az iránta tanúsított közömbösségünkért, de azt sem mulasztja el sohasem, hogy bátorítson, felemeljen minket, és reményt adjon ahhoz, hogy meg tudjuk újítani a hitünket. Ugyanakkor végtelen irgalmában Isten azért is eljön hozzánk, hogy figyelmeztessen minket arra, hogy ha nem térünk meg és nem élünk megszentelt életet, nehézségekkel kell szembenéznünk. Isten nem szereti, ha szenvedünk, ezért végtelen irgalmában minden eszközt megragad, hogy figyelmeztessen minket, mert mi vonunk minden bajt magunkra, és nem Ő.

"Kegyelmem megnyilvánult előtted életed minden napján, nemzedék, és miként én beragyogom az egész emberiséget, hogy rávegyem, kössön békét velem és felebarátjával, úgy fognak ők is ragyogni egymás előtt, ha rám hallgatnak."


Amikor időnként azt hallom, hogy egyesek mennyire lekicsinylik Isten Igazságosságát, szinte fel kell kiáltanom, hogy ez "eretnekség!" Isten a Szeretet Istene, de egyúttal az Igazságosságé is. Meg van írva a Szentírásban, hogy Isten szigora éppen olyan nagy, mint az irgalma. Amikor Isten figyelmeztet és egyértelműen kinyilatkoztatja, mi történhet, ha nem javulunk meg, egyesek azt mondják: "Nem hiszem el, hogy ezek a sugallatok az Istentől valók, mert túl "apokaliptikusak, túl végítéletszerűek". Tőlük megkérdezném: "Vajon félelem nélkül várjátok az ítélet napját?" Mit gondoltok Ninivéről? Nem adott-e Isten Jónás által figyelmeztetést? Isten nem akarta lerombolni az egész nagyvárost, ezért elküldte prófétáját, hogy figyelmeztesse a várost. És ők meghallgatták őt és böjtöltek. Ezért nem lett lerombolva a város.

A Jeremiás 4, 23-28 szakasza a Szentírásban található számos példa egyike, hogyan válaszol Isten a lázadás és a hitehagyás idején:

"Ha a földre nézek, lám, puszta és üres, ha fel az égre, kihunyt a világossága. Ha a hegyeket nézem, lám, ingadoznak, és a halmok is mind megrendülnek. Körülnézek, és nincsen ember; az ég madarai is mind elmenekültek. Ahogy tovább szemlélődöm, lám, pusztává lett a bőven termő föld; minden város romokban hever az Úr színe előtt, izzó haragjától. Mert ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország; véget vetek neki! Erre majd gyászba borul a föld, és homályba burkolóznak odafönn az egek."

Isten szüntelenül figyelmeztet minket, hogy térjünk vissza Hozzá és engesztelődjünk ki Vele és egymással. Krisztus igyekszik rávenni egyházát, hogy egyesüljenek. Már húsz éve kéri a pásztorokat, hogy tartsanak bűnbánatot és engesztelődjenek ki egymással, mozdítsák előre az egységet Húsvét dátumainak egyesítésével. Az egész világ hanyatlik gonoszsága és hitehagyása miatt. Nem csak Isten törvénye ellen vétkezik, hanem minden ellen, ami Szent, szüntelenül megbántva Istent. Ezért miért lepődik meg bárki, hogy a Szentlélek kegyelme növekszik, hogy segítségünkre siessen e sötét időben? De a sötétség ezúttal is üldözőbe vette a Világosságot. Az elmúlt évek során, amikor igyekeztem tanúságot tenni és továbbadni a világnak Isten Szavát, akadályokba ütköztem, sokan üldözőbe vettek, vádoltak, kigúnyoltak, rágalmaztak, tiltásokat és hamis vádakat zúdítottak rám. Mindez rendkívül megnehezítette a küldetésemet. Sokan közülük azt gondolták, hogy ezzel Istennek tettek szent szolgálatot!

Meg van írva a Szentírásban: "Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige." (Jn 1,1) "Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be." (Jn 1,9-11)

Az elmúlt évek során Urunk megpróbált értelmünkre hatni újra meg újra arra emlékeztetve minket, amit egykor szent prófétái, és amit Ő maga a parancsolataiban mondott. Urunk és Áldott Édesanyánk bűnbánatra, békére, szeretetre, egységre és imádságos életre hívott meg minket. Urunk eljött közénk és ma is eljön ily módon, hogy megvilágosítsa mindazokat, akik külön úton tévelyegnek, de mind a mai napig csak nagyon kevesen ismerték fel kegyelemteljes jelenlétét és még kevesebben fogadják el a hívását. Nem feledkezett meg arról, hogy először saját birtokába menjen, az Övéi közé, de az emberek keményszívűségükkel és hitetlenségükkel újra elutasították a Szeretetet. Mind a mai napig csak igen kevesen vannak, akik irgalmas felszólítására teljesen befogadták Őt és megbánták bűneiket, megengedve ezáltal Neki, hogy uralkodjon a szívükben.

A világ ma úgy viselkedik, mint egykor a fáraó: makacsságában és hitetlenségében megtagadja mindazt, ami Szent. Egyesekről azt mondja az Úr, a viselkedésük rosszabb, mint Szodomáé és Gomoráé volt. Ezekben az években Krisztus békéért könyörög Egyházához, a pásztorok közötti megbékélést és egységet kéri. Folyamatosan szól hozzájuk, Övéihez. Mégsem fogadják el az egységet mind a mai napig! Ehelyett sok pásztora kigúnyolja az ezekben a sugallatokban adott szavait, nevetségessé téve bensőséges Szeretetét és ellenségként kezelve az "egység" szót megkeményedett szívükben. Ezek a személyek közel állnak a pusztuláshoz, és mégis saját útjukat járják,
és saját dolgukkal vannak elfoglalva.

Amikor az Ige testté lett, nem ismerte fel Őt a világ. Még akkor sem fogadták el, amikor saját népéhez ment el… A mi időnkben minden ember számára elérhetővé tette magát, de sokan megvetették útjait és azt, amit mondott. Nincs különbség az akkori és a mai világ útjai között: visszautasítást és hitetlenséget hordoznak szívükben az emberek.

Az Úr megkérdezi pásztorait:

"Ünnepélyesen megkérdezem mindenkitől: mit tettetek a Szentírással? A Szentírás tükör, amiben engem lehet látni. Hogy van az, hogy nem ismeritek fel Szavaimat, ugyanakkor azt állítjátok, hogy ismeritek a Szentírást? Hogy van az, hogy ilyen könnyen ellentmondotok az igazságnak? Mondom nektek, ha nem ismertek fel engem most Szavaimban, akkor az egyszerűen azért van, mert nem ismeritek, és nem értitek a Szentírást, amihez a Szentlélek ad megvilágosítást. Ha valaki közületek azt mondja: "Nincs szükségünk erre a prófétai kinyilatkoztatásra, nem vagyunk kötelesek meghallgatni vagy elolvasni, elég nekünk a Szentírás, és abból megszerezhetünk minden tudást" - akkor megkérdezem tőletek hitetlenségetekben:

››Tudjátok-e, miért nem hisztek, és tudjátok-e, miért vagytok ily közömbösek és készek arra, hogy bezárjátok a szíveteket? Tudjátok-e, hogy miért nem keresitek a Szentírás szavainak mélyebb értelmét?‹‹ Ez azért van így, mert nem birtokoljátok a Szentlelket, aki kiemelhetne benneteket a sötétségből az Ő világosságába, megvilágosítva lelketeket, hogy lássátok a Fiút az Atyával együtt, amint kinyilvánítják magukat előttetek. A Szentlélek belétek lehelhette volna a feltámadás leheletét és életre kelthetett volna titeket énbennem.

Megértheti-e a holt lélek a Szentírást, és meg tudja-e valósítani gyakorlatban, ha nem él? Ha megértettétek volna a Szentírást, ami az én képmásomat tükrözi, akkor nem mondtátok volna: "Elég nekünk a Szentírás!" Nem, barátom, a Szentírás nem elég, ha a Szentlelket nem birtokoljátok. A Szentlélek világosságában lehet megérteni a Kinyilatkoztatást, és általa válik érthetővé és világossá, ami áthatolhatatlan és lepecsételt misztériumnak látszik a Szentírásban, mert a Lélek megadja nektek a tudás kulcsát."


Később egy másik üzenetben Krisztus így beszél pásztorairól:

"Amikor napjaitokban beszélek, és a pásztorok nem figyelnek rám, és nem hiszik, hogy én szólok, akkor olyanok ők, mint akikről a Szentírás mondja: "Őreink vakok, semmit sem vesznek észre, saját útjukat járják, saját érdekük szerint..."


Azután vannak olyanok, akik így beszélnek Isten szócsöveivel:

"Ha Isten küldött téged, és ha szavaid Istentől valók, tanúsíts alázatot azáltal, hogy elrejtőzöl a tanítással együtt a világ elől. Többé ne mutasd sem magad, sem a tanítást bejárva a világot!"


De Urunk mondja:

"Így válaszolj ezeknek az embereknek: "Nem leszek olyan, mint a gonosz szolga, aki elrejtette talentumát és büntetést kapott, mivel semmit sem tett talentumával. Én inkább meg akarom sokszorozni talentumaimat és dicsőítem Istent, aki azokat rám bízta. Nem csak e nemzedéknek adom át e csodálatos csodát, mert maguk az angyalok fogják továbbadni Isten Szavát és folytatni terjesztését, mint a magasságokból hulló magok esőjét az eljövendő nemzedékek számára, hogy megújítsa Isten teremtését és széppé tegye az Egyházat. Hogy megédesítse és kinyissa gyermekei száját, és azok dicsőítsék Őt. Hogy felnyissa szemüket és alkalmassá tegye arra, hogy megvizsgálják szívüket.

Meg vagyok jelölve körös-körül Urunk isteni Nevével, és nem félek. Én az Ő hangos könyve vagyok és ugyanazokat az igazságokat hirdetem, amelyeket az Úr adott nekünk. Így semmi sem új, semmim sincs, testvérek, ami tőlem való és új, de mindaz, ami tudomásomra jutott, az az isteni tudásból és a Háromságos Isten szájából való." Ezt kell mondanod nekik az én Nevemben!"


E szavak ellenére tovább folytatják azonban az üldözést megtiltva, hogy teremtményei előtt ismertté váljon Isten Szava, az a Szó, amely sok embert vezethetne bűnbánatra, megtérésre és hitre, arra indítva Istent, hogy megengesztelődjön, ahogy Ninive idejében is tette.

Íme egy másik figyelmeztetés:

"(...) Akik pedig még nem részesültek látogatásomban, azokra sok gyötrelem vár, az Úr napja hozzájuk is eljön. És micsoda nap lesz az! Sietni fogok, hogy kimutassam irgalmamat, ha megbánjátok bűneiteket.. Ki fogom nyilvánítani irgalmamat és összegyűjtelek benneteket mindenhonnan az ég alól. Én, e szeretet-himnusz Szerzője, mindenekelőtt azt mondom nektek, hogy amíg a gonosz világ nem fordul hozzám bűnbánattal és nem viszonozza szeretettel a bűnt, olyasmi történhet veletek, ami felülmúlja a tisztulások minden eddigi mértékét! Nincs buzgó bűnbánat, nincs igazi bűntudat... A nemzetek zajonganak és cselekedeteik igazolják istentelenségüket... Szenvedni fog az egész föld, ameddig meg nem hallom az igaz bűnbánat kiáltását. Ó, és ha azok, akik emelvényekre állnak, hogy békét hirdessenek és megmondják, miképpen és milyen módon kell békét teremteni, maguk is áthágják parancsolataimat és háborút viselnek ellenem, hogyan remélhetik józan ésszel, hogy békét hoznak?"


1991. szeptember 11-én, pontosan 10 évvel a két amerikai torony nagy katasztrófája előtt az Úr nehezteléssel tekintett le a földre és e szavakkal figyelmeztetett minket:

"Szemem a mai világra tekint. Felkeresi sorra a nemzeteket, megvizsgálja a lelkeket egy kevés melegségért, egy csekély nagylelkűségért és egy kis szeretetért. De igen kevesen örvendeznek az Én jóságomnak. Igen kevesen igyekeznek szent életet élni, a napok pedig elrepülnek, és meg vannak számlálva az órák a nagy leszámolás előtt” (Jézus hirtelen hangnemet változtatott, és néhány pillanatnyi várakozás után olyan komoly hangon szólt, amitől megrettentem. „A Föld megremeg és megrendül, és minden gonoszság, amit toronymagasságúra építettek (mint Bábel tornyát) kőhalommá omlik össze, és el lesz temetve a bűn porában! Fent a magasban megrendül a menny, és a Föld alapjai meginognak! Mennydörgéssel és lánggal látogatom meg váratlanul a szigeteket, a tengereket és a szárazföldeket. Figyeljetek jól végső figyelmeztető szavaimra! Most figyeljetek, amíg még van idő! Olvassátok üzeneteinket, és ne legyetek többé gúnyosak vagy süketek, amikor a menny szól! [...] Hamarosan, igen hamar, megnyílik a menny és megmutatom nektek a Bírót."


2001. szeptember 11-én megrendült a világ a két torony lerombolása miatt, amely oly sok, többségükben ártatlan ember életét követelte. Szörnyű apokaliptikus jeleneteket látott a világ, és bár ilyen borzalmak történtek, ahelyett, hogy őszintén Istenhez fordult volna és bűnbánatot tartott volna, még rosszabb lett, mint azelőtt és háborúra rendezkedett be. Ahelyett, hogy felfogtuk volna, hogy mindez a saját hibáink, bűneink és hitehagyásunk miatt történt, mert a világ visszautasította Istent, továbbra is a Sátánra hallgattunk és a magunk útját jártuk és nem azt, amit Isten mutatott nekünk.

1991. december 24-én, Krisztus születésének éjjelén a mélyen megbántott Jézus újabb üzenetet adott:

"Eljövök ma és az egész emberiségnek felkínálom az Én Békémet, de igen kevesen figyelnek. Ma békefeltételekkel és a Szeretet üzenetével jövök, de a Föld meggyalázza a békét, amelyet felkínálok, és még Születésem Előestéjén is gúnyolják és csúfolják a Szeretetet, amelyet nekik adok. Az emberiség Szent Nevem nélkül ünnepli e napokat. Eltörölték Szent Nevemet, és Születésem Napját a kényelem szabadnapjának tekintik, amikor bálványokat imádnak. A Sátán behatolt gyermekeim szívébe, mivel gyengék voltak és alva találta őket. Figyelmeztettem a világot..."


Krisztus elénk tárja, mennyire bántja Őt, ha a karácsonyt családi összejövetelnek tekintjük, anélkül, hogy annak valódi tartalmára: Krisztus Születésére emlékeznénk.

Karácsonykor minden keresztény arra kap meghívást, hogy örvendezve ünnepelje Krisztus születését, menjen el templomba és ünnepelje az Ő Szent Nevét. Hitehagyásukban azonban sokan inkább a karácsonyfát ünneplik és imádják, megajándékozzák egymást, betegre eszik magukat, és haszontalanságokkal szórakoztatják magukat.

Ezután számos további figyelmeztetés következett. De volt három figyelmeztetés, melyek a 2004. december 26-án Ázsiában pusztító cunamival foglalkoznak. Az első figyelmeztetés már 1987. szeptember 10-én elhangzott:

Ezt írtam: "Hirtelen arra emlékeztetett Jézus, amit múlt éjjel álmodtam, és el is felejtettem. Ugyanaz a látomás volt, amelyet nemrég láttam, de álmomban rosszabbnak látszott
". Az Úr így szólt:

"Figyelj! Álmodban mutattam meg neked a látomást, hogy megéreztessem veled, nincs menekülés!"


Ezt írtam: "Emlékszem, ahogy közeledni láttam, mint egy óriási hullámot. Megpróbáltam elfutni és elrejtőzni, bár tudtam, hogy lehetetlen." Megkérdeztem az Urat: "De miért teszed ezt, ha szeretsz bennünket? Miért?"Ezt a választ adta:

"Engem nemcsak úgy ismernek, mint a Szeretet Istene, hanem úgy is, mint az Igazságosság Istene."


Ekkor megkérdeztem: "Mit tehetünk, hogy megállítsuk ezt?"Isten így válaszolt:

"Erőteljes engesztelést kérek most mindnyájatoktól! Egyesüljetek és legyetek egyek! Szeressétek egymást! Higgyetek Mennyei Műveimben, mert Én mindig köztetek vagyok!"


A cunami híre sokkolt és elkeserített mindnyájunkat, de senki sem állíthatja, hogy Isten nem küldött előtte figyelmeztetést. Amikor választott szószólóin keresztül figyelmeztetett, sokan azt mondták: "Nincs szükségünk ezekre a figyelmeztetésekre. Birtokunkban vannak az Atyák szent könyvei és a Szent Biblia, melyekben vigasztalást találunk. Sohasem mulasztottuk el, hogy áldozatokat és imádságainkat ajánljunk fel. Mi mást mondhatna még nekünk Krisztus azon kívül, amit elmondott?" És becsukták a fülüket.

1993. február 18-án újabb figyelmeztetést kaptunk:

"Értsétek meg, hogy eljönnek azok a napok, amikor mennydörgéssel és tűzzel jövök el, de szomorúságomra sokakat fogok közületek úgy találni, hogy mit sem tudtok róla, mert mély álomban lesztek! Egyik hírvivőt küldöm a másik után, teremtés, hogy áttörjem süketségedet, de már belefáradtam ellenállásodba és fásultságodba. Belefáradtam hidegségedbe. Belefáradtam gőgödbe és merevségedbe, amit akkor látok, amikor az egység érdekében kellene összegyűlnötök - megtöltötted és túlcsordítottad az Érzéketlenség Kelyhét. Saját hangotoktól megmámorosodva szembeszegültek az Én Hangommal, de ez nem lesz örökre így - hamarosan elbuktok, mivel saját hangotok félrevezető ostobasága miatt szegültetek szembe az Én Hangommal. Nyilvánvaló, hogy Egyházam a ti megosztottságotok miatt hever romokban. [...] A Föld megrázkódik és mint hullócsillag kilendül helyéből, hegyeket és szigeteket mozdítva ki helyükből. Egész nemzetek fognak megsemmisülni. A mennybolt eltűnik, mint felgöngyölt könyvtekercs, ahogyan látomásodban láttad leányom. Nagy szenvedést fog átélni minden ember, és jaj a hitetleneknek! Hallgass Engem: és ha így szólnak ma hozzád az emberek: "Ó, az Élő Isten irgalmas lesz hozzánk, a te jövendölésed nem Istentől való, hanem saját lelkedből!" Mondd meg nekik: Bár azt mondják rólatok, hogy éltek, ti holtak vagytok. A ti hitetlenségetek ítél el benneteket, mert nem akartatok hinni Irgalmasságom Idejében, és megakadályoztátok a Hangomat, hogy szócsöveimen keresztül figyelmeztesse és megmentse teremtményeimet..."


A tudósok szerint, amikor a földrengés végbement a tenger alatt, az egész föld megrázkódott, egy másodperc töredékére megállt és kimozdult a tengelyéből. Szumátra szigete és más szigetek is több méterrel elmozdultak eredeti helyükről. Az egyikről azt gondolták, hogy teljesen eltűnt, de később máshol megtalálták. Az egyikről azt gondolták, hogy teljesen eltűnt, de később máshol megtalálták.

2002. február 7-én egy utolsó figyelmeztetés érkezett Istentől. Íme egy részlet:

"Ajtótok előtt áll királyi uralmam, de vajon készen vagytok-e fogadásomra?

Nagylelkűen és királyi bőkezűséggel készítettem számotokra lelki táplálékokból lakomát, hogy életre keltsem lelketeket. Amikor ott voltam és vártam rátok, hogy saját kezemmel tápláljalak és megmentselek a haláltól benneteket, ti nem akartatok találkozni velem. Ezért, tekintettel az igazi bűnbánattal szemben tanúsított ellenállásotokra és figyelmeztetésemmel kapcsolatban mutatott ellenséges magatartásotokra, mindaz, ami a sírás korábbi színhelyén történt, semmi sem lesz azokhoz a szomorú reggelekhez képest, amelyek még előttetek vannak. A szomorú reggelek, amelyeket saját kezetekkel vontok magatokra. Nemzetetek kormányzása ellentétben áll szeretetem valamennyi törvényével, amelyek nagyon különböznek a ti visszás törvényrendszeretektől. Törvényeitek lehetővé teszik a legszörnyűbb bűntetteket: nemcsak a Földet, hanem az egész világmindenség létét is veszélyeztetik.

Jogaromat oly sokszor kinyújtottam a nem létező lények 1 felé is. Fájdalommal látom a magasságokból, miként fordulnak terveitek saját magatok ellen. A világ most megízleli saját életmódja gyümölcseit, kihívja maga ellen a természetet, amely rengésekkel és természeti katasztrófákkal válaszol. Saját ármánykodásotokkal fojtjátok meg a természetet. Évekkel ezelőtt figyelmeztettelek benneteket, de kevesen vettétek komolyan.
Ez a tisztulás, mely ostorként ér téged, nemzedék, sokakat hozzám fog hozni, és akik elutasították figyelmeztetéseimet, vissza fognak térni hozzám nagy bajukban."


Amint a jövendölés mondja, ez az esemény, a reggeli órákban történt.
Urunk azért figyelmeztet, mert hitehagyásunkkal nemcsak a földet, hanem az egész világmindenséget veszélyeztetjük, mivel kihívjuk a természet lázadását magunk ellen.

Ez azonban még nem minden. Urunk arra figyelmeztet, ha nem változtatjuk meg szívünket, és nem térünk vissza Istenhez, még rosszabb események várnak ránk.

Ezt mondja az Úr:

"Látod leányom, Igazságosságomat is hamarosan kinyilvánítom. Tervemnek meghatározott ideje van. Irgalmas felszólításaimnak is meghatározott ideje van. Amikor ez az idő letelik, mindenkinek meg fogom mutatni, jóknak és rosszaknak, hogy szigorúságom is éppen olyan nagy, mint irgalmasságom, hogy haragom is olyan hatalmas, mint megbocsátásom. Most gyorsan be fog következni mindaz, amit megjövendöltem. Semmi sem maradhat ki belőle..."

1993. február 18-án így figyelmeztetett az Úr:

"Fel fogják törni a hatodik pecsétet és ti mindannyian sötétségbe merültök. Nem lesz világosság, mert az Alvilág füstje olyan lesz, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétül tőle a nap és a levegő. Igazságosságom Kelyhe által kígyókhoz és viperákhoz teszlek hasonlóvá benneteket. Hasatokon fogtok csúszni és a föld porát fogjátok enni a sötétség ama napjaiban. Földre terítelek, és emlékeztetlek benneteket, hogy nem vagytok jobbak, mint a viperák... Fulladozni fogtok, meg fogtok fulladni bűneitekben. Haragomban leterítelek benneteket, és rátok taposok. [...] Amikor elérkezik a Sötétség órája, megmutatom nektek bensőtöket. Ki fogom fordítani lelketeket, és amikor meglátjátok, hogy lelketek szénfekete, nemcsak olyan lelki kínt fogtok érezni, mint azelőtt még soha, hanem fájdalmatokban melleteket fogjátok verni, mondván, hogy a ti sötétségetek sokkal rosszabb, mint a titeket körülvevő sötétség. Jobban megritkítom az emberi életet, mint bármikor azelőtt. Majd pedig, amikor haragom megenyhül, mindegyikőtökben elhelyezem Trónomat, és együtt, egy hangon, egy szívvel, egy nyelven fogtok dicsérni Engem, a Bárányt."


Újabb időt kaptunk, hogy megtérjünk, mielőtt ez a jövendölés beteljesedik. Bár Isten azt mondja "semmi sem maradhat ki belőle", mégis csökkenthetjük ennek a csapásnak az erejét imádsággal, bűnbánattal és életünk megváltoztatásával, a szentségre való törekvéssel.
Arra kaptunk meghívást, hogy Igaz életet éljünk Istenben. Isten meg tud enyhülni, amint Ninive esetében is tette.
Az Igaz Élet Istenben üzenetek nem a sötétség és reménytelenség próféciái, hanem Isten magasztos szeretetének felszólításai: azért kapjuk őket az irgalmasság idejében, hogy szedjük össze magunkat. Isten nem engedi, hogy folyton megsértsük Szent Nevét, és istentelenül éljünk. Irgalmában azért jön el hozzánk, hogy emlékeztessen minket.

Isten áldjon mindnyájatokat!
Krisztusban
Vassula